Irány: Gran Canaria! Avagy: megtaláltuk Serendipityt!

Amikor még

vendéglátással foglalkoztunk, Vendégeink éveken át kérdezgették: "...és voltatok már minden Kanári-szigeten?" A válaszunk az volt, hogy én egyáltalán nem, Attila pedig volt már Gran Canarián. Van is néhány fotókkal teli, 35 éves fényképalbumunk, valamint egy vásárlást igazoló blokkról egy fotónk (mert a blokk e pillanatban Vietnámból épp Hongkongba utazott  egy könyvben, melyet Levente vett le olvasni a polcunkról, és amit Attila is olvasott, amikor éppen huszonéves fiatalemberként Gran Canarián nyaralt barátaival...). 

A blokkon látható információk szerint Attila az Aguila Roja (Vörös Sas) szupermarketben vásárolt 8 db kis kenyeret (Magyarországon inkább zsemlének hívjuk), kétféle gyümölcsöt, egy csomag szóját és egy csomag "rágcsát", mindösszesen 1073 pesetáért
35 évvel ezelőtt, 1991. február 18-án. 

És van még Attilának sok-sok lélekbe épült emléke, melyekről nem lehet "csak úgy" mesélni, vagy írni, mert azt megélni csak az tudta, aki akkor és ott volt; aki tudja, hogy a '90-es években Magyarországról a Kanári-szigetekre repülni huszonévesként felért egy Mars-utazással, különösképpen februárban.
Látva a fényképalbumokat és érezve azt, hogy mi most (immáron hét éve) annak az első utazásnak a "gyümölcseként" élünk a Kanári-szigeteken, sokáig halogattam az utazást Gran Canariára. Alig néhány napja - hirtelen ötlettől vezérelve - kitűztük az utazás napját 2026. február 7-ére, szombatra, azzal a halaszthatatlan "ürüggyel", hogy munkavégzésünk megköveteli az alapos helyismeretet Las Palmas tartomány szigetein is! 
Fuerteventurán már jártunk (IDE kattintva olvashatod az élménybeszámolónkat), Lanzarote még várhat: "Irány: Gran Canaria!" 

Az autóbérlés

látszólag kisebb nehézségekbe ütközött, mert a "hirtelen ötlet" miatt már nem találtunk reptéren átvehető autót. Egy, a reptértől kb. 3 km-re lévő autókölcsönzőtől béreltünk egy napra egy szuper kis Toyotát, elégedettek voltunk mind az autóval, mind az autókölcsönzővel: flottul felvettek bennünket a reptéren, kisbusszal elvittek az autót átvenni, átvettük, leadáskor átnézték, átvették, és visszavittek bennünket a reptérre a kisbusszal. 
A nap végén úgy éreztük, hogy semmiféle "nehézség" nem társult ahhoz a tényhez, hogy az autót nem a reptéren vettük át. 

Az autó átvételét követően

először a "munkaügyeket" intéztük: banki bedőlt hitellel érintett ingatlanok helyszíneit kerestük fel, hogy érzékeljük, milyen környezetben, milyen infrastrukturával ellátott településeken helyezkednek el. Az első ingatlan az autókölcsönzőtől 6 percre, a második pedig az első ingatlantól autóval negyedórányira helyezkedett el - meglátogattuk hát Carrizal és Telde településeket. 
Tapasztalataink segíteni fognak Ügyfeleinknek a jobbnál jobb döntések meghozatalában! 

Munka után édes a pihenés

- tartja a közmondás, és ez bizony így van!
Miután délelőtt "letudtuk" a kötelezettségeinket, maradt néhány óránk, hogy "felfedezzük" Gran Canaria hangulatát. Miután benyomásokat szereztünk Carrizal és Telde településeken,  meglátogattunk egy kis halászfalut, Castillo del Romeral-t. 
Különleges hangulat fogadott bennünket; a szélkerék-óriások szomszédságában mintha lépten-nyomon megállt volna az idő... 

Megtaláltuk Serendipityt! ♥

A halászbárkák melletti parti homokban a halászok gyermekei szaladgáltak, az utcák romantikáját valami "mindenünk megvan, amire szükségünk van"-szerű minimál-érzés fonta át. Az öreg, színes, karbantartott házacskák mellett láthatóak modern technikával és stílusban felújított épületek is, a természetes medencékhez vezető sétányok bővítési munkálatai folytak éppen, a nagyon csendes kis település hangulatát nehéz lenne szavakba önteni: fotóztunk és láttunk cicákat, akik békésen szabadon sétáltak, út szélén parkoló hajókat, gondozott és elhanyagolt portákat és egy régi Mercedest, aminek be volt szakadva a rozsdás teteje... Beszédes nyomok mindenütt. Sétánk során gazdagabbak lettünk, tüdőnk örömmel lélegezte be az óceáni párás levegőt, a szabadság legkékebb illatát...
Beszéljen helyettünk képgalériánk: 

Továbbindulva

végigmentünk az autópályán egészen Puerto de Moganig - az elbűvölő helyszínt útifilmekből már ismerősként köszönthettük. Az "élőben" is bájos, csatornáiról és hídjairól Gran Canaria "kis Velencéjeként" ismert kikötő és strand különleges atmoszférája elvarázsolt bennünket is arra az időre, míg ott voltunk, és meglepetést is tartogatott: az olasz étteremben igazán finom ebédet kaptunk! Attila vegetáriánus pizzát ebédelt, míg én ananászos csirkét választottam. Az ételek meglepően ízletesek voltak, nem számítottunk ilyen minőségre! 
A strandon kisgyermekes családok pihentek, a kikötőben a hajók közt halak úszkáltak, a városka szinte elmerült a virágban, zenében, kikapcsolódásban...
És mire az ebédet befejeztük, még a dagály is feltöltötte a kis csatornákat! 

Visszasétáltunk

az autóhoz, és elindultunk utolsó előtti, de legfontosabb célállomásunk, a Playa del Inglés felé, ahol Attila a Green Garden Hotelben szállt meg 35 éve... Maspalomas homokdűnéi (Dunas de Maspalomas) és az autópálya között található a Playa del Inglés. 
Ím, egy 35 évvel ezelőtt készült fotó: 

Playa del Inglés; Attila és Maspalomas homokdűnéi
1991-ben 
(szkennelt fénykép az albumból)

Playa del Inglés; Attila és a bougainvillea-k 
1991-ben
(szkennelt fénykép az albumból)

Playa del Inglés; Attila és a bougainvillea-k (ugyanott, 35 évvel később)
2026-ban

Néhány fotó a Playa del Inglésről és a homokdűnékről - sajnos idő szűkében
nem szelhettük át a sivatagot

Egy rövid

tankolás, leadtuk az autót, vissza a reptérre és indulás HAZA! 

Gyönyörű napunk volt... aranyló naplementében tettük meg a 30 perces repülőutat a két sziget között, míg Gran Canariáról Tenerifére
HAZAREPÜLTÜNK
♥

Lejegyezte: Terjéki Anna Mária