Lanzarote

A Kanári-szigetek harmadik legnépesebb szigete, Las Palmas tartományához tartozik. A sziget 1993 óta az UNESCO Bioszféra Rezervátuma, ahová 2026 márciusának első hetében látogattunk el. Sikerült napos, de szeles időt kifognunk - fogadjátok szeretettel rövid, egy napos kiruccanásunk összefoglalóját!

Látogatásunk célja

Két fontos körülmény "kényszerített" bennünket arra, hogy megismerjük kicsit Lanzarotét: az egyik a kíváncsiság, a másik pedig, hogy ezideig négy ügyfelünk vált érdekeltté a szigeten banki termék vásárlásában. Ennek megfelelően - és nagyi intelmeinek megfelelően, miszerint: "első a munka, második a pihenés" - először a négy helyszínt helyeztük el a térképen, még itthon, indulás előtt, valamint egy ötödik "találkozási pontot", ahol Andreával terveztünk egy  munkamegbeszélést. A nap végül kizárólag munkával telt, de egy pillanatát sem bántuk! 

Az indulás előtt készített feladatterv/útvonal, melyet - minden banki termék kívülről történő megtekintésének vonatkozásában - sikerült hiánytalanul megvalósítanunk 

Első benyomások

A reptérről bérautóval indultunk az első megtekintendő ingatlan irányába. Már a reptéren "mellbevágott" bennünket a kultúra (kiállított képzőművészeti alkotások formájában) és a tisztaság olyan szembetűnő volt, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.
A nagy művész, César Manrique lakhelye volt Lanzarote szigete, az ő munkássága mindenütt mély nyomokat hagyott: az építészetben, művészetben, kultúrában.
Talán a legszembetűnőbb, hogy MINDEN lakóházat (szinte kivétel nélkül!) FEHÉRRE festettek. Ez egy olyan letisztult, egységes és romantikus képet ad, hogy már a leszálló repülőgép ablakából feltűnik ez az egységesség. Aki pihenés, feltöltődés céljából - és nem egy napra - érkezik Lanzarote szigetére, minden bizonnyal naponta többször is találkozik majd César Manrique, "Lanzarote fia" elhivatottságának lenyomataival. 
Lanzarote sokkal sűrűbben lakott sziget, mint Fuerteventura, emiatt a távolságok is kisebbnek tűnnek; de a többszáz vulkán, az esős hónapokat követő növények látványa és a sajátos építészet nem hagyják unatkozni a látogatókat. Eleinte igyekeztem "emlékeztető szavakat" feljegyzetelni , de aztán rájöttem, hogy ez is időt vesz el a bámészkodástól, így felhagytam vele. Két címünk között olyan kevés "autózás" jutott, hogy direkt örültem, amikor néhány alkalommal elvétettünk egy-egy kihajtót, mert kicsit több időt kaptam arra, hogy legalább távolról megcsodálhassam a vulkánokat...

Az első ingatlan

Teguise településen helyezkedik el.
Az adóssággal érintett ingatlanok piacán az adósok személyiségi jogai elsődlegesek, ezért csak körülbelüli helyszínmegjelölést és a benyomásainkat tehetjük "közzé".
Egy-egy ilyen tapasztalatszerző kirándulás mindig nagy segítség a befektetőink számára, hiszen a számukra továbbított fotók és információk alapján alaposabban fel tudnak készülni a kulcsátvételt követő teendőkre.
Mi magunk is nagy kíváncsisággal indulunk minden ilyen "körtúrára", hiszen - tapasztalatból is - abszolút átérezzük befektetőink lelkiállapotait. 
Teguise megtekintése után Costa Teguise felé vettük az irányt, hogy kicsit belélegezzük az óceán sós páráját is... 

Mindenütt tisztaság! 

Utunk második állomásán

az épület külső fotózását követően nagyon sürgősen kellett keresnünk egy mosdót.
Mivel a megfelelő mértékű folyadékfogyasztás a Kanári-szigetek minden szigetén elengedhetetlen, úgy döntöttem, hogy a legelső kiskocsma is éppen megfelelő lesz.
A kívülről nem túl ígéretes vendéglátó helyiség bizony tartogatott annyi meglepetést, ami megérdemel egy képgalériát; a következő képek egy sarki kocsmában készült felvételek.
A sarokban olvasó bácsit nem fotózhattam le, de a kultúra nem csak a könyvespolcról, hanem minden apró részletből, a tisztaságból, a kedvességből és még a mosdó mellett elhelyezett kézkrémek kínálatából is "visszaköszönt". 

Mielőtt a harmadik helyszínre indultunk volna, egy nagyon kedves látványt sikerült megörökítenem - a Kanári-szigetek szigetein nem csak a macskák, de gyakran a kutyusok is a háztetőkön töltik idejük nagy részét

Harmadik helyszínünk

teljesen elvarázsolt bennünket.
A Tias-ban található ingatlanról az volt a benyomásom, hogy ha én megkaphatnám a kulcsait, bekuckóznék az egyik sarkába, és csak ücsörögnék ott; hallgatnám, amit a falak súgnak.
A ház MESÉS, a szó legteljesebb és legigazabb értelmében; visszatükrözi egykori tulajdonosai minden jószándékát, tiszteletét és élet-szeretetét. Az ingatlan építészetében, stílusában, értékében is különleges, még így is, hogy az elmúlás, a magára-hagyottság lengi át a teraszokat, a kertet és a házat; azt "súgja", hogy ez az elmúlás csak látszólagos, "téli álom", mert az ÉLET megy tovább.
Mi is mentünk tovább, megnéztük az óceánpartot és a szinte karnyújtásnyira felszálló repülőket, és megcsodáltuk a parti sétány melletti nyaralókat.

A következő helyszín 

Andreával volt találkozónk helyszíne, a Biosfera Center Comercial tetőterasza, Puerto de Carmenben. Mire odaértünk, túl voltunk a szigettel volt "első találkozás" által előidézett intenzív érzelmeken, ennek ellenére még mindig értek meglepetések bennünket. Andreával volt találkozónk külön blogbejegyzést érdemelne, de inkább csak fotogalériában mutatom meg a nekünk készített tiramisuját, a találkozó helyszínét, az elfogyasztott (igen finom) ebédünket. A hirtelen érkezett eső felkészületlenül ért bennünket, de Andreától még két piros esőkabátot is kaptunk - emlékbe!
Andrea - nagy helyismerettel és kapcsolatrendszerrel rendelkező összekötőként is - felajánlotta segítségét mindazon ügyfeleink számára, akik ezt igénybe szeretnék venni, legyen szó akár feljúításról, lakberendezésről vagy ingatlan-bérbeadásról.

Irány a Playa Blanca! 

Bár romantikus neve miatt mindenképpen szerettünk volna lesétálni a partra is, de már csak a deudával érintett ingatlan tömbjének, utcájának, környezetének megtekintésére maradt időnk a repülőgép indulása előtt. A háztömbök között találtunk parkolót, ott álltunk meg bérautónkkal...

...és már indultunk is vissza a reptérre, ahonnan kis késést követően szállt fel a repülőnk, ami  visszahozott Tenerifére. Lanzarote szigetén többszáz fotót készítettünk, és biztosan visszatérünk még! 

Lejegyezte: Terjéki Anna Mária