Tenerife-ről, Garachico-ról is sok leírás található útikönyvekben, internetes portálokon és blogokban, így a mi blogbejegyzéseink nem törekszenek sem a teljességre, sem az ismétlésre. Azt szeretnénk megmutatni, amilyennek ezt a csodálatos szigetet mi látjuk, amit számunkra jelent.
Dolgozunk a "zöld kártyán" (későbbiekben külön bejegyzést érdemel majd), megvan már (a NIE számon kívül) az új, spanyol bankszámlánk (két napon belül volt bankkártyánk is), és megtörtént az állandó lakcím bejelentése is. Több ajánlatból kell majd kiválasztanunk az egészségbiztosításunkat, ez a jövő héten megtörténik, de ne ugorjak előre... :)
Ezt a legnehezebb eldönteni...! Amikor folyton ragyog a nap, és még a Lidl parkolójából is az óceánra látni, pálmafák napoznak az út szélén, nagyon nehéz a feladatokra koncentrálni. Pedig feladatokból van bőven!
Tenerife csodálatos.
Sokszínűségét nem csak éghajlati-földrajzi adottságai és a spanyolok életszeretete határozzák meg, hanem a szigetre jellemző spontán kialakult multikulti is: az utakon felbukkanó autócsodák közt ugyanolyan eséllyel bukkan fel az ötvenéves Mercedes, mint a vadonatúj Bentley; de más autóritkaságok is elkápráztatják az ilyesmire...
A költözésünkkel kapcsolatban született elhatározás önmagában még nem biztosított kellő alapot a költözés megtervezéséhez.
Tekintettel arra, hogy nálunk nem csak a macska, hanem az autó is családtag, nem merült fel igazán, hogy Magyarországon hagyjuk. Gergő fiunk segítségét kértük a kiköltöztetéséhez, hiszen ez a négy napos autóút át Európán, majd a 42 órán át tartó kompozás és a megérkezés örök Apa-Fia emlék maradhat...
Különleges családtag - pl. nem hasonlít senkire a családból -, ennek megfelelően költözését különleges figyelemmel kell megszerveznünk. A mi esetünkben ez legelőször is úgy kezdődött, hogy néha mosolyogva csóváltuk a fejünket: ej-ej, nem tudod még, mi vár rád!
Nem egyszerű turistaként indultunk útnak - arra a kérdésünkre kerestük a választ (magunkban), hogy kissé megkésett nászutunk során a Tenerife-n tapasztalt benyomásaink alátámasztják-e majd azt a mesebelinek érzett álmunkat, hogy ott boldogan éljünk, míg meg nem halunk...?!
Otthont-kereső személyes kiutazásunkat megelőzően egy évig böngésztük az ingatlanirodák kínálatait, a kint élők blogjait, tagjai voltunk (vagyunk) facebook-csoportoknak, igyekeztünk felkészülni a Nagy Döntésre, így második kalandtúránkat követően már elmondhattuk, hogy
